Technika
Floridához volt hasonló az ősi Rudabánya
Szegő Iván Miklós|2012. 07. 09., 17:06
Tízmillió éve Rudabánya környéke mocsaras félszigetként nyúlt be Borsodi-öbölbe.
Gazdag állatvilágát és az itt kóboroló emberelődöket ősi pumák tartották rettegésben.
 
 
Viszonylag kicsi, rövidlábú, gyümölcsökkel és fák leveleivel táplálkozó orrszarvú bóklászik egy sűrű cipruserdőben. Lába azért nem hosszú, mert az erdőhöz alkalmazkodott, nem annyira fontos számára a gyors futás. Apró, 30-40 centis, kisebb kutyákhoz hasonló pézsmaszarvas is fel-feltűnik a környéken, sőt antilopok is élnek itt. A táj Floridához, mocsaras-erdős szubtrópusi vidékhez hasonlít. Az időnként kiszáradó, máskor ingoványos, megint máskor tisztább vizű tó partján burjánzik az élet: hódok, vidrák is laknak erre. Egy pandához vagy medvéhez hasonló állat elsősorban növényeket kutat fel. A háromujjú ló, a hipparion szintén itt él a környéken. Tízmillió éve ilyen kép fogadott volna bennünket a mai Rudabánya környékén.
 
Nagymacskától rettegtek
 
Tízmillió évvel ezelőtt az őslovak talán még nem füvet legeltek, hanem fák leveleit fogyasztották - akárcsak az itteni orrszarvú. A lovaknál és orrszarvúaknál azonban sokkal hatalmasabb állatok is vonultak ekkoriban Rudabányán: a hatalmas őselefánt, a masztodon is feltűnt a vidéken.
 
Hipparionok
 
A meleg klíma miatt a hó szinte ismeretlen volt errefelé. A tó többnyire édesvizű volt, de időnként tengervíz is keveredett bele. Rudabánya ekkor egy félszigetet alkotott, amely az egykor Középső-Paratethys-tengerként hullámzó, aztán állóvízzé csendesedő Pannon-tó öbölrendszerébe, a mai Borsodi-medencébe nyúlt be. (A Kárpát-medence jelentős részét elöntő Pannon-tó elsősorban az Alföldet borította, a "miskolci kapun" át azonban időnként északra is kiterjedt.)
 
Egy veszélyes ragadozó, a pumákhoz hasonló macskaféle tartotta rettegésben a környéket. Foga akkora volt, hogy még a viszonylag ügyes, más ősmajmoknál sokkal fejlettebb Rudapithecus hungaricusra is veszélyes lehetett. Az egész Európában elterjedt Dryopithecusokkal rokonítható Rudapithecus még inkább a fákon élt. A Rudapithecusnál primitívebb ősmajmok voltak az Anapithecusok. Fákon éltek, gyümölcsökkel táplálkozhattak, de mozgásuk bizonyos elemei már az emberszabású majmokéra is emlékeztethetett.
 
Torontóból Borsod megyébe
 
A tízmillió évvel ezelőtti állat- és növényvilágról David R. Begun, a Torontói Egyetem antropológia tanszékének professzora mesélt az [origo]-nak. Begun 1982 óta kutat Magyarországon, és időről időre Torontóból Borsod megyébe utazik. A kanadai paleoantropológus munkáját magyar kollégája, Kordos László professzor is figyelemmel kíséri.

David R. Begun és Kordos professzor 
 
Az ásatás helyszíne, az előtérben David R. Begun
 
A területen már évtizedek óta folynak ásatások. Előkerült itt már őselefánt (masztodon), az emberek és az emberszabású majmok szétválása előtt élt ősmajom (Rudapithecus) és a primitívebb Anapithecus maradványai is. Az Anapithecustól idén három fogat azonosítottak, három különböző egyedtől származik a három apró lelet. Az egyik egy kétéves fiatal példányé lehetett.
 
Az első magyar panda lenne
 
A tízmillió évvel ezelőtti állatvilág feltérképezésekor szinte mindig újabb és újabb leletekre bukkannak a kutatók. Idén a legnagyobb szenzáció a panda- vagy medveszerű ősállat megtalálása volt. Ehhez hasonló lelet Magyarországon csak Hatvan környékén bukkant elő. David Begun szerint az állat rendszertani besorolásáról még vita folyik. A vitát szerinte a fogak elemzése döntheti majd el: ha sikerül kimutatni, hogy a fogak változása az evolúció során a pandákéhoz hasonlóan fejlődött, az komoly eredmény lehet a későbbiekben. A most megtalált állkapocstöredékek ezért is jelentenek nagy lépést a kutatásban, hiszen viszonylag jó állapotú és nagyobb darabokról van szó.
 
 
Orrszarvú- és szarvasállkapocs elhelyezkedésének illusztrálása a megtalálás helyén
 
Az elmúlt napokban előbukkant egy masztodon alsó állkapcsának töredéke, majd ennek a másik fele is előkerült. Az állkapocs azonban valószínűleg nem lesz teljes, mert a földmozgások következtében elfordult és később kettétört - mondják a kutatók. Idén Rudapithecust még nem találtak, pedig korábban már sok maradványára bukkantak a bezárt rudabányai ércbánya területén a kutatók. Több mint féltucatnyi egyed fosszíliáját ásták ki eddig a Rudapithecusok közül, az egyes töredékek száma ennél persze jóval több. A legjobban egy Gabi nevű nőstény feltárása sikerült 1999-ben, most pedig egy hím után kutatnak Begunék. Utóbbinak a végtagcsontjait a 2009-es és 2010-es ásatás alkalmával már megtalálták.

Hirdetés:katt

 
Ötezer éves csapda
 
David Begun szerint különleges szerencséje van az 1965 óta ismert ősállat-lelőhely kutatóinak. A rendszeres áradások vagy egy vízmosás a környéken elhullott állatok tetemeit egy helyre sodorta 10 millió évvel ezelőtt. Az azt követő ötezer év folyamatai, a tó időszakos változása is jól követhető a sajátos földtani viszonyoknak köszönhetően. Az egymásra rakódott rétegek világosan kivehetők Rudabányán. A lelőhelyen jól látszik, hogy az egyik szinten sok volt a növényzet, ezért "lignitesedett" a talaj (a növények széntartalma miatt). Egy másik szinten a tó más típusú üledékei, például agyagos rétegek látszanak. Tehát a tó nagysága és vízszintje is állandóan változott.
 
 
Egy hipparion lábcsontjai
 
A természeti erők játékaként egyfajta csapda alakult itt ki, ahol nagyon sok ősállat megkövesedett csontjait lehet azonosítani egy ötezer évig tartó, geológiailag rendkívül rövidnek számító időszak alatt. Idén több mint kétszáz fosszíliát emeltek ki a földből a kanadaiak. Elsősorban ugyanis kanadai diákok vesznek részt az idei ásatásokban, de egy amerikai és egy spanyol diák is tevékenykedik a borsodi helyszínen.
 
2012-ben az őspanda, illetve ősmedve mellett a másik nagy jelentőségű lelet két orrszarvú feltárása volt. A mellső végtag felső része (a rinocérosz "karja"), vállcsontja és a bordája is előkerült itt. A legérdekesebb és legteljesebb lelet viszont az egyik orrszarvú hatalmas fogsora, felső állkapcsa volt. A monumentális darab már oldalról nézve, a földből kikandikálva felhívta magára a kutatók figyelmét. S hogy honnan lehet tudni, hogy egy lelet a rinocéroszé? Nagyobb mint egy ló csontja, és kisebb mint egy elefánté. A rudabányai orrszarvú egyébként eltér mai rokonaitól: nem füvet evett, hanem gyümölcsöket és leveleket, amit eltérő fogazata igazol. Szintén érdekes a háromujjú ősló, a primitív hipparion lábcsontjainak megtalálása. Ezek az őslovak a jelenlegiektől eltérően nem egy, hanem három ujjal rendelkeztek. 
 
A tízmillió évvel ezelőtti időszakot tekintve a Borsod megyei lelőhely Európában az egyik leggazdagabbnak számít - mondta David R. Begun. 

Forrás:origo.hu
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu