Kultur
Para-Kovács Imre: Megint egy aranykor
2012. július 3. kedd 13:04
Szinte már unalmas, hogy a magyarság egyik aranykorából a másikba tántorog, gyakorlatilag olyanok vagyunk, mint a kiránduló delfinek, szökellünk aranykorról aranykorra, néha meg egy kis ezüstkor, csak hogy ne legyen annyira unalmas.
















Egy magyarnak mi sem természetesebb, mint hogy felkel reggel, és megint jobb lett.
Az lenne csak furcsa, ha nem lenne jobb, mert akkor a kormány nem működne megfelelően, ilyesmi pedig nem létezik, a dolgozók okos gyülekezete választotta mindegyiket.
Kíváncsi lennék (kíváncsi rá a halál), hogy amennyiben összevágnánk a különböző kormányok különböző szóvivőinek heti jelentéseit, milyen – egyre fokozódó, egyre extatikusabb – emelkedés bontakozna ki belőle, kiderülne hirtelen, hogy hozzánk képest az Enterprise egy iszaplakó csotrogány.
Mert a magyarok űrhajó, mert a magyarok a fénysebesség.
Úgy indulunk, mint zúgó vihar, és úgy áradunk, mint a dal. Csak miheztartás végett. Nehogymá’!
Csak azért párnáztam ki ezt az írást, hogy puhára essen kormányunk legújabb húzása, miszerint arra utasította a kórházak igazgatóit, hogy számolják össze a lovaikat. Konkrétan: az Emberi Erőforrások Minisztériumának Költségvetési Főosztálya elrendelte a lovak megszámlálását a kórházakban, mert most, amikor a haza fejlődik, és minden rendben van, ideje odafigyelni az apróságokra is, lovak, kutyák, mosómedvék.
A mocskos kommunisták úgy húztak le két ciklust, nyolc teljes évet, hogy fogalmuk sem volt arról, hány ló van a kórházakban, de az Emberi Erőforrások Minisztériuma – nevével ellentétben – odafigyel minden állatra.
Mondanom sem kell, hogy ez az intézkedés is egy nagyobb egészbe illeszkedik, egy hatalmas, már-már paradigmaváltással felérő, de mindenképpen forradalmi változásnak része, minek keretében Orbán Viktor el fogja törölni az elmúlt 68 évet.
Kicsiben kezdte, hogy felmérje az emberek reakcióját, és teszt jelleggel visszaállította a Kossuth teret az 1944 előtti állapotába, most pedig az egészségügy következik, ami kétségtelenül erőteljes vállalás, de egyben rendkívül takarékos és ötletes, mert penicillin már volt a negyvenes években, de ilyen szirszar lélegeztető gépek, meg rohadt drága műtéti szettek még nem, viszont az emberek akkoriban is megbetegedtek, aztán vagy meggyógyultak, vagy nem, azonban mindkét esetben sokkal kevesebbe kerültek az államnak, mint napjainkban.
Az elmúlt évtizedekben rendkívül megdrágult minden, de a gyógyítás kifejezetten, miközben alig jöttek új betegségek, alig élünk tovább, tehát ugyanazt az eredményt – nagyjából – érjük el sokkal nagyobb ráfordítással.
Az egészségügy állapotának visszaállítása az 1944-es szintre azzal járna, hogy rengeteg pénzt megtakarítunk, viszont alig valamivel többen halnak meg, ami elfogadható eredménynek tűnik, még akkor is, ha a lakosság eleinte némileg ideges lesz, ha meglátja a szikefenő-szíjat a műtőben. A lakosság majd megnyugszik, nincs itt semmi látnivaló, menjenek szépen haza, illetve feküdjenek nyugodtan, mert most műteni fogunk.
Ez a Nemzeti Visszaállítás azért is nagyszerű, mert megszűnik az internet és a tévé, marad a Kossuth Rádió, esetleg néhány újság, eltűnnek a polcokról a kortárs írók, nem lesz annyi fröccsöntött vacak a játékboltokban, valamint magyar termékeket eszünk, magyar répát és magyar disznót, nem beszélve a magyar káposztáról. Lássuk be, nem elengedhetetlen kelléke a magyar táplálkozásnak a banán, sem tápértéke, sem vitamintartalma nem jelentős, akkor meg minek?!
Hamarosan látjuk kibontakozni az 1944 előtti politikai életet, illetve az már kész, leszámítva azon apróságot, hogy nincs Kormányzónk. Majd lesz.
A feudális demokrácia egyébként is közelebb áll a magyar lélekhez, az 1944-es aranykor tagadhatatlan előnye, hogy akkor a jobbágy még jobbágy volt, a nemes még nemes, és a celeb még celeb. Sej, ha a 44-es celebek újra itt lehetnének! De sajnos nem lehetnek, helyettük lesznek mások, kackiás bajszú, műtájszólásos filmcsillagok, mert bizony a mozi megint fellendül.
Sok esetben nincs is szükség szervezett visszafejlesztésre, mert például a magyar úthálózat 1944-es szintre történő átalakításához csak hagyni kell, hogy az időjárás tegye a dolgát, a vasútvonalak pedig éppen megfelelőek. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasággal, mínusz műtrágya, de minek az, ha van igazi?!
Megszabadulunk egy csomó felesleges, zavaró és káros hatástól, mert ugyan volt-e szó akkoriban melegházasságról, abortusztablettáról, sajtószabadságról (na jó, arról egy kicsit volt), droglegalizációról, offshore-cégekről vagy parlamenti váltógazdaságról? Nem, és nem is lesz többé.
Lovas szekéren lassabban terjed az információ, és mire Bécsből megérkezik a hír, hogy a nők is szavazhatnak néhol, addigra itt már olyan csönd lesz, mint egy krumpliban.
Tulajdonképpen még felejtenünk sem kell, mert semmit sem tanultunk, mindig is zavartak minket a technikai újítások, ez a kapkodó fejlődés, ez a követhetetlen technológiai rohanás, az újabban sokat vitatott emberi jogok és a folyamatosan változó törvények.
Végre minden érthető és tetszetős lesz, tiszta levegő az Andrássy úton és csöndes Széll Kálmán tér. Sehol egy forgalmi dugó, sehol egy idegesítő demonstráció. Mindenki kussban számolja a lovait.


Para-Kovács Imre

Forrás:nepszava.com
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu