Kultur
Lelki egyensúly
A tengerparton ülve és csak nézve a messzeséget mindig mély gondolatok törnek fel belőlem.

Ma sincs ez másképp. Eszembe jutott egy levél, amit lassan már két éve kaptam és a boríték, amire ez volt írva ”társ, gyermek, hivatás, hétköznapok-ezt soha se feledd.
 

 
Ez mögött rengeteg gondolat van. Nekem is mint mindannyiunknak vannak fájó emlékeim a halállal kapcsolatban, és nővérként is sok mindenkit láttam végigmenni az utolsó napokon, órákon és láttam távozni embereket örökre.
Az utolsó emlék Margaret, aki egy angol magán idősek otthonban élt, ahol én éjszakás nővér voltam hetente ötször. Margaret éjjel soha nem aludt. Szerette az otthon éjszakai csendjét, ilyenkor sokat írt, hajnal kettőkor mindig kért egy teát. Ez kettőnk között egy titkos szövetség volt, mindig együtt teáztunk hajnalban és ez mindig egy hosszú beszélgetésbe torkollott, amit csak egy-egy csengetés szakított meg amikor nekem másoknak kellett segítenem.
Margaret pszichológiát tanított anno egy egyetemen, a férje jogász volt, két gyermekük született egy fiú és egy lány. Imádta a gyermekeit, imádta a munkáját de a legfontosabb volt az életében a társa. Aztán Margaret egyre gyengébb lett, egyre gyakrabban csöngetett éjszaka-fájdalmai voltak-egyre kevesebbet írt. Egy éjszaka azt mondta, hogy többet nem írok, befejeztem a munkám, neked adom az utolsó naplómat, ebbe két év története van, de csak akkor viheted el ha én már elköltöztem innen. Érezte, hogy már nem sok ideje van hátra. Két hét múlva  egy téli estén  olvastam el a naplót és benne a nekem írt levelet.
Drága Gyermekem – gyakran szólított így -,Te fontos ember vagy az életemben, pszichológusként sokat töprengtem azon, hogy milyenek lesznek az utolsó napjaim.Te voltál az aki hosszú éjszakákon át mellettem voltál, aki mindig türelmes voltál velem akárhányszor is csengettem Neked , Te voltál aki vigasztaltál, aki fogtad a kezem amikor üvölteni tudtam volna a fájdalomtól és te voltál aki ha kellett beadtad nekem a mindent feledtető morfiumot.
Figyeltelek évekig. Tudom, hogy a munkád a hivatásod,Te mindannyiunkban az embert láttad, nem égtél ki az évek alatt. Emlékszem, hogy milyen gyorsan tanultad az angolt ,fel év sem telt el és az általános dolgokon túl mindenről tudtunk beszélni. Tanultál, mert minél jobban megakartál ismerni minket, itt lakókat. Láttalak karácsonykor  anyaként, mikor eljöttél a kisfiaddal az ünnepségre. Láttam ahogy a fiaddal  egymás szemebe néztetek, csodálatos az összhang köztetek. Viszont gyermekem azt is láttam, hogy sokat dolgoztál, emberfeletti órákat töltöttél itt. Mond csak mi elől menekülsz? Nap mint nap láttam a gyönyörű szemed amiben soha nem ragyogott igazi fény, sokszor mély szomorúságot láttam ami csak akkor engedett egy kis fényt a barnaságba amikor a fiadról beszéltél.
Margaret a felső osztálybéli angol idős asszony 93 évesen is dolgozott,,jobban ismert engem mint én önmagam.
Gyermekem tárd ki a szíved, a sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit. Sokat meséltem Neked a társamról ,mi még 80 évesen is szerelmesen tudtunk egymásra nézni. Az életben a legnehezebb volt azt a tüzet ami egyszer köztünk fellobbant égve hagyni. Voltak az életünkben jó napok és rossz napok, együtt láttuk a gyermekeinket felnőni, majd láttuk őket a saját útjukat járni… Sok sikerünk volt a munkánkban mindkettőnknek megvolt a magunk hivatása, gyönyörű házban éltünk, de mindez mit sem ért volna , ha nem találom meg a Másik Felem és ha a napjaimat nem vele hanem csak mellette éltem volna. Soha nem a pénz irányította az életünket, hanem a köztünk lévő összhang.,az,hogy mindig közös úton jártunk. Fogadj el tőlem egy tanácsot köszönetképpen amiért életem legnehezebb útján velem voltál. A balanszot az életben a helyes sorrend félállításával érheted el.  Én mindig e-szerint éltem. Majd Albert Schweitzer idézettel búcsúzott”Az egyetlen fontos dolog,amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretet-nyomok ,amelyeket hátrahagyunk.”Özvegységem 13 évében végig a társammal átélt élményekből, gondolatokból táplálkoztam. Boldogan hagyom itt ezt a világot. 
Margaret valóban boldog volt, az utolsó napokban is gyönyörűnek láttam és a szeme mindig különös fényben csillogott amikor a társáról beszélt. 
Vajon hányan vannak köztünk akiknél nem helyes a sorrend? Nekem hosszú,fájdalmas és nehéz utat kellett megtennem, hogy kialakuljon  az életemben a helyes sorrend. Sokféle  szerelmet átéltem vagy szerelemnek hitt kapcsolatokban éltem. De belül mindig is tudtam, ha igazi lett volna nem múlt volna el.
 Megfogadtam Margaret tanácsait, kitártam a szívem és most is látom a tenger tükrében, hogy a szememben ott ragyog a fény valakiért. De ez már egy másik hosszú történet. 
Mielőtt haza megyek, beírom a tenger homokjába, -társ, gyermek, hivatás, hétköznapok – Én örökre így akarok élni. Ma már tudom, ez a helyes sorrend.
 
Berencsi M.

Forrás:harsonaujsag.hu
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu