Kultur
Erotikus népmesék a vajdaságból.
Szigorúan 16 éven felülieknek.
Mátkaluk
A mesék margójára A huszadik században, a harmincas évek körül, Burány Béla a Vajdaságban erotikus népmeséket gyűjtött. A Piros Hetes című kötetében e gyűjtésből származó hetvenhét mesét tett közzé, úgy lejegyezve szó szerint, ahogy azt neki elmesélték. A szó szerinti lejegyzés hűen tükrözte és őrizte az eredetiséget, viszont nehezen volt olvasható. A sztorit, a poént, sokszor úgy kellett kibogoznom, hogy többször el kellett olvasnom a meséket. Egy csokorra valót – persze a nekem legjobban tetszőket – kiválogattam, újragondoltam, átírtam. Reményeim szerint olvashatóvá sikerült tennem, és a népmesei alapértékek sem csorbultak. E mesék egy része a 2007-ben megjelent Dobj Egy Hatost c. kötetemben is olvashatók, melyet ezennel is ajánlok figyelmükbe. A 2011. júniusában a könyvhétre kiadott SIRABINKÓ c. novellás kötetemben szintén olvashatók egyes erotikus népmesei írások. Felhőtlen, örömteli, igazi nyári kikapcsolódást kívánok a mesékhez! Ocsenás Gábor
 Valamikor régen a faluban az volt a szokás, hogy mielőtt egy lány férjhez ment, egy véka búzát kellett neki a száraz malomba elvinni, megőrölni. A malomban, abban az időben Tamás bácsi volt a főmolnár. Tamás bácsinak a malom sarkában volt egy ágya, amin egész nap heverészett. Mikor hébe hóba hoztak őrölni valót, felkelt, a búzát beöntötte a darálóba, a lovat elindította, és az szépen elvégezte az őrlést. Történt aztán egyszer, hogy a falu legszebb eladó sorban lévő lánya érkezett a malomhoz.

Hát, édes lányom te mit hoztál? – kérdi Tamás bácsi.

Én, kedves Tamás bátyám, egy véka búzát hoztam őrölni, hisz lassan férjhez megyek. Már az esküvő napja is ki van tűzve, úgyhogy édesanyám azt mondta, a régi szokásra hivatkozva, hogy ezt a véka búzát nekem kell megőröltetni.

Jól van, édes lányom, no, gyere, tegyük fel őrölni!

Közben Tamás bácsi kérdezgeti a lányt.

Hát, édes lányom, meg van e a stafírung?

Hát, hogyne volna, Tamás bátyám!

Hát, a tulipános láda meg van e?

Meg van, persze.

A bölcső?

Az is.

Ejnye, tán a findzsák is megvannak?

Megvannak, édes Tamás bátyám, mind egy szálig.

No, és a mátkaluk meg van e?

Mátkaluk? Arról nem szólt semmit édesanyám.

Biztos szólt az, csak elfelejtetted.

Hát, azt ki teszi?

Édes lányom, idáig én tettem. Nénédnek is én tettem, a szomszédban Bözsi nénédnek is annak idején, meg az alvégen is sok mindenkinek. Egy se jött azóta panaszkodni, hogy nem jól van megformálva. Meg formáljam e neked is?

Hát, ha már így van, Tamás bátyám, formáljuk!

No, jó van Édes lányom, gyere, feküdj ide a priccsre, aztán amíg a búza szépen megőrlődik, megfúrom neked itt a mátkalukat.

Készen lett a búza, a nagylány boldogan hazaviszi, és mondja az édesanyjának:

Hát, édesanyám, maga nem mondta nekem, hogy a mátkalukat is meg kellene fúratni!

Miféle mátkalukat, te istenadta?

Hinnye az anyád ezét-azát! – oszt lekever a lánynak egy hatalmas pofont.

Mikor a pofon elcsattant, éppen arra ment a vőlegény.

Hát, drága anyám, miért bántja az én mátkámat?

Hát, hogyne bántanám, mikor az előbb tört össze abból a hat findzsából egyet, amit a születése óta őrizgetünk neki.

Sose bántsa ezért, majd veszek én neki másikat!

Telik múlik az idő, elmúlott a lakodalom. Másnap hazajön a fiatalasszony és kérdezi az édesanyja:

No, édes lányom, észrevette e a vőlegény tegnap éjjel, hogy csorbult volt a mátkaluk?

Nem vette az észre, édesanyám.

Az egyik lábamat kinyújtottam, a másikat meg összehúztam, és úgy jajgattam.

Jól van, lányom, megvan a magadhoz való eszed. Isten boldogítsa szegény édesapádat, annak idején én is így cselekedtem.



Ocsenás Gábor könyvei itt megvásárolhatók.



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu