Nobukta (versek)
Tavaszi ébredés
Ocsenás Gábor






Behúzódott a fotel mélyébe,
 Mint egy hátrahagyott kacat,
 Melyet kibontottak dobozából,
 Majd félrelöktek.
 
Meztelenül felhúzott térdekkel ült
 Lelke rezdüléseinek cafatjai közt
 Hol gondolatai ezerrel cikáztak
 A hajnal felbukkanó pírjában.

 
 
Lepattant kedvese árnyképe,
 Megannyi nyár és tél öröme,
 Csodálatos őszök színei
 Keringőztek, szalon zenére.
 
Pár órája még egyben volt a világ,
 De a büszkeség, a szépség fegyvere
 Kevés volt fenntartani
 A tavaszi virágzást.
 
Elég volt egyetlen mondat,
 Egy kósza gondolat,
 És a gondosan elkészített ördöglakat
 Szétnyílt, akár a műanyag játékbilincs.
 
Az ok és okozatot kutatva
 Fuldokolva a vádak és vágyak sodrában
 Kimerülve, mély álomba
 Sírta magát. 
 
Ébredése könnyű és vidám volt.
 Megtépázott énjét felöltöztette, majd
 A tavaszi napfénybe vetette magát.
 Az újjászületés elkezdődött.
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu