Kultur
Elbocsátó szép üzenet
Az egyik üzenetet egy gumikeréken ülve kapta a gyerek, szemben ült vele a felnőtt; mondta neki, hogy megünneplik, ha elmegy. Az óvoda ünnepelni fog, hogy ő, a gyerek nincs ott…talán még torta is lesz. A gyerek felállt a kerékről, s otthagyta a felnőttet. Szó nélkül.












A másik felnőttől is kapott, kapta az útravalót, miszerint az iskolában úgy össze fogják verni, hogy az anyja sem ismer rá.
Kapta a másik felnőttől, hogy behúzzák az iskola WC-be és rázárják az ajtót.
Kapott mást is, no nem szeretetet, amit egy óvodáskorú gyerek kaphat a nevelőjétől. Nem. Ő egészen másokat kapott.
Kiscsoportban kapott a másik óvodától egy óvónőt, aki nem tolerálta, hogy ez a gyerek harap, a másik rohangál, a harmadik ököllel verekszik, nem. A gyerek mindenért hibáztatható, főleg, ha most szakad el a szülőtől, főleg, ha nem foglalkoznak vele. Főleg mindig.  A gyerek szeptemberben lépett be az óvoda ajtaján és januárban volt ott utoljára.
Az anyja másik óvónőt keresett, máshol.
Rátalált. A harapás, a gyermeki szorongás nehezen múlt el, s talán gyökereiben ottmaradt. Mert a harapást, a gyermeki agressziót nem szeretet oldotta fel. Nem, Oldó eszköz volt az állandó büntetés, oldó eszköz volt a csoport előtti megalázás, a csoportból való kizárás, a súlyos, gyermeki lelket megtaposó, megfélemlítő szavak. A gyerek kizárva a folyosóra, úgy hogy nem volt vele senki, bezárták az ajtókat előtte. A gyerek evett külön a többiektől, mert hátba vágta társát, lévén az ocsmány szavakat mondott neki. Mindegy ki volt, mit tett, csak ő lehetett a rossz, aki hibás. Mert ő ok nélkül is verekedett.
A csoport tagjai az első év végére már tudták, ki a rossz és buta , tudták, ki a jó és okos. Ezek után történhetett bármi, ez nem változott. Lehetett okos az aki trágár szavakat oktatott a többieknek, vagy kicsúfolta a másikat, lehetett rossz az, aki segített felöltözni társának, megtisztította sebes lábát. Nem volt kivételezés, ha rossz vagy, csak rossz lehetsz, ha jó vagy csak jó lehetsz.
És a gyerekek is tudták ezt, a felnőttek is tudták.
Megesett, hogy a gyereknek nekiestek anyukák az öltözőben, vagy a mosdóban, miszerint kitépik az összes fogát, kitörik az ujjait, az óvónő is feltűnt egy idő után. Csak egy idő után, hadd kapja meg a gyerek a magáét az idegen felnőttektől, hiszen rossz.
A gyereket földhöz vághatta a már majdnem nyolcéves csoporttársa, mert legalább valaki megveri azt a büdös kölköt. Hiszen, aki veri az jó gyereknek tartatott a csoportban. Bár jó gyerekként nemi szerven rúgta másik társát, jó gyerekként agresszív volt, de valamiért mégiscsak jó.
Kapott a felnőttől útravalót, miszerint ő, mint gyerek nem tud szeretni senkit, s őt sem szereti senki.  Kerüljön el messze mindenkit a csoportban. De a gyereknek lett barátja, nagyon jó barátja. Lett másik barát és másik. Lettek.
Kaptak mások is a csoportban, mert nem csak ő volt egyedül rossz és buta. Akadt, akit felvitt az óvónő az emeletre, sosem derült ki miért, ez volt a büntetés és kész. Akadt, aki bekakilt, ezért többször is megalázta társai előtt a nevelő.
A repertoár széles. Bele lehetett venni egy anyák napi, s egyben ballagó műsort, ahol ültek ők öten, mind ostoba és rossz gyerek, s nem vehettek részt, csak a műsor utolsó néhány percében, mert annyira buták, hogy talán még egy verset sem tudnak megtanulni. Ott ült a többi szülő is, ezt látnia kell mindenkinek.
Az ott ülő buta gyerekeket.
Akkor is ott ült azon a padon, mikor megkérdezték az óvónők, ki hozott a szerdai gyümölcsnapra gyümölcsöt. A gyerek hazudott, mert szeretett volna ő is enni. Az óvónő azonban leültette, mert gyümölcs helyett aznap ő csak orgonát hozott.  Nem számított , hogy a kertjükből hozott már több kilónyi zöldséget és gyümölcsöt . Nem számított. Nem számított, hogy valamelyiknek a szülője elfelejtette, valamelyiknek nem volt rá pénze, valamelyiké otthon hagyta az asztalon. Ott ültek, nézték, ahogy a többiek esznek.. Ülve a padon.
Az óvónők nem értették miért marad ez az ostoba gyerek agresszív, miért kötekszik társaival, miért kötekszik az óvónővel, miért??
Nem értették miért kell ennek a gyereknek szeretet, miért kell ennek a gyereknek odafigyelés, nem értették miért kell iskolafelkészítés. Túl sok kérdés vette körül ezt az ostoba és rossz gyereket. Meg a többit is.
Elküldték nevelési tanácsadóba is, ahonnan nem hívták fel a büdös kölök anyját, mert ott meg ők nem értették mi is a probléma.
Mint ahogy az az óvónő sem értette, aki otthagyta a katonás fegyelmet és szigort tartó társát, ő nem  bírta tovább. A büdös kölök anyja sem bírta, kereste a másik óvodát, de az ostoba, senki által nem szeretett gyerek ragaszkodott kis barátjához, az meg hozzá…és ők nem akartak jönni. Ők akkor még nem látták a problémát… ma már látják. Ezért a büdös kölök még ottmaradt utolsó évre.
Az anyja elvitte pszichológushoz a gyereket, kérte a katonanevelő. Az anya elvitte, amúgy is vitte volna, mert a gyerek agresszívebbé vált.
A pszichológus azt mondta nincs értelme járni, nincs probléma a gyerekkel. Sajnos az óvónőkkel van. ; az anyuka próbálja meg kompenzálni még egyértelműbben, még nyomatékosabban azt , amit ott nem kap meg a gyerek. Az anyuka igyekezett. Az óvodában kérdezték, hogy ugye menni kell,járni kell a büdös kölöknek a pszichológushoz, az anyuka azt mondta igen, hogy az ő gyereke pszichológushoz járó lesz. Hazudta, mert védeni akart az ostoba és rossz gyereket. És az óvónők látták a javulást…nem magukon… a gyereken…
2012 június 22-én ment utoljára abba az óvodába a büdös kölök. Iskolás lesz.
 Az anyja próbálja felkészíteni a nyári szünet alatt, mert a még szeptemberben megvetetett, iskolára felkészítő könyv, talán 1/3-a van megoldva, s talán annak a fele leellenőrizve.
Az anyuka próbálja kompenzálni amit lehet, próbálja elmondani nap, mint nap gyerekének, hogy buta és rossz gyerek nincs. Felnőttekben viszont sajnos van, ők butítják el a gyereket. Próbálja kompenzálni, viszi úszni, mert azt szereti.
Az apja is kompenzál, beszél a buta gyereknek a világmindenségről mert érdeklik a bolygók, csillagok, fekete lyukak, érdekli a „Nagy bumm”- elmélet. Mesél neki az apja a generátorokról, a villamosságról, mert az is érdekli a buta gyereket.
Az anyuka meséli este a büdös kölöknek az ő saját kis meséit. Mert neki az is van
És az anyuka szeretné megköszönni az óvónőnek, hogy elüldözte nevelőtársát, aki saját nevelési módszereivel nem tudta összeegyeztetni az övét.
Szeretné megköszönni, hogy bélyeget tett a gyerekre, a gyerekekre, megtanulva azt, hogy csak jók és rosszak vannak és a rosszakat utálni kell, a jókat magasztalni.
Szeretné megköszönni, hogy szigorú volt és szeretetlen, hogy úgy viszonyult munkájához, hogy más visszaadta volna a diplomáját ama bizonyos anyák napi ünnepség után.
Szeretné megköszönni, hogy soha nem adott kedvességet, simogatást gyermekének.
Szeretné megköszönni, hogy soha nem mosolygott a gyerekre, igyekezve elhitetni vele, hogy az nem képes szeretetre.
 Megköszönni, hogy egészen más értékrendet tart normálisnak, egészen más világnézetet, amiről tudva tudja, hogy az a jó, sok más édesanyával együtt. Szeretné megköszönni, hogy gyermeke oly sokszor volt kitéve a napi róla való pletykáknak.
Köszönet azért is, mert oly sokan, oly sok értékes gyerek tűnt el abból a csoportból, nem bírva azt a barátságtalan légkört.
 Szeretné megköszönni, hogy sokszor valósággal kirobbanva jött ki az óvodából gyermeke, mint aki börtönből szabadul
Szeretné megköszönni az álmatlan éjszakákat, ami a gyerek újbóli megaláztatása miatti aggodalom okán történt.
Köszönet a csoportbomlasztó szerepéért.
 S köszönet a másik óvónőnek is, mert hűen követte társa lépéseit, köszönet a dadának is mosolytalan arcáért.
Egyszóval köszönet mindenért Mondhatni, hogy a többi ,csoportból elkergetett gyermek, a mindenféle átlátszó kifogással elhozott gyermek és az elköltözött szülők gyermekei nevében is
Ez a kölök, ez a büdös, ostoba és rossz hat és féléves kölök legalább tudja, hol a helye a világban.
 Nem itt.
Nem az ilyen „nevelők „ között.
A büdös kölöknek azt mondta az anyja az utolsó délután, hogy nézzen be az óvodába utoljára, még egyszer. A büdös kölök be is ment. Felállt a lócára és megpuszilta a jelét, megpuszilta az ollót. Kapott ő ott jót is.

Jó munkát kíván a miskolci Belvárosi Óvoda rossz gyermektől megszabaduló csoportvezetőinek az anyuka:
 
 
Ferencz I. Adrienn
 
 
 
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu