Kultur
Buják Attila: Orosznak lenni jó
2012. június 20. szerda 15:07
Bézbólsapkás, finom vonású, melírozott fiatal nő csattogtatja kis japán digi gépét az óriáskivetítőn táncoló közel-portrén.












A sport vágóképek titka, hogy nem tarthatnak öt másodpercnél tovább, színesek, dinamikusak és kizárólag fiatal, szép, jómódú és elegáns férfiakat, nőket mutathatnak. Szakadtak kíméljenek. A képnek a hétvégi fogyasztás és népszórakoztatás (ezúttal futball EB) rítusát kell a szobádba varázsolnia. Mintha csak kizárólag szexi és uniszexi fiatal egyedekből, fiúkból és lányokból állna a boldogabb emberiség. A mainstream.
Gyerekek, de furcsa volt. A nőnek ízlésesen arcára pingált fehér-piros-kék orosz lobogócska volt a védjegye. Hol vagyunk már a régies, avítt, öreges nacionalizmusoktól, melyekben a lobogó gyötrelmes üzenetet hordoz: félelmet, szorongást, büszkeséget, haragot és mindenekfölött érzelmeket. Az arcra festett orosz zászló csak áruvédjegy, „mint akármely mosóporé”. Olyan, mint a Sony logója. És a lobogó mögött álló kislány se vér-nacionalista, dehogy, ő szurkolás (és energiaital) fogyasztó.
De fura volt. A lány olyan, mintha New Yorkból érkezett volna (pedig Kazanyban él), a félelmes sarló-kalapácsos a múlté (milyen lenne arcra tetoválva?), olyan távoli múlté, hogy szinte már hiányzik. Húsz éve, a rendszerváltás után, láttam az első orosz magánturistát Pesten. Tanárember lehetett, kötött sísapkát viselt és mackót, megviselte az élet, de tartotta magát. Bringával érkezett, a csomagtartón hatalmas Kamcsatka hátizsák, gyanítom, hálózsák is lehetett benn, mert nem futhatta szállodára. Az arc barázdált, élesre vésett, mint a gránit, a Margit hídon állt és vadul fényképezett. Na, ezek mára eltűntek. Akiket Varsóban, a kivetítőn látok, minimum felső középosztálybeli, de inkább felső tízezerbeli olajos maffiózók fiai és leányai, gyermekei, és szeretői.
Oroszok persze máskor is jártak hozzánk. Ők éjszaka, leponyvázott teherautón robogtak, riadtan pislogtak ki a tányérsapka alól és féltek. És persze voltak ügynökök, „kereskedelmi alkalmazottak”, tyúklábmintás ingben. A Népstadionban panaszos hangon vonyították: „sájbu, sájbu”, míg a „szabadság fiai”, a magyarok az öklüket mutatták nekik.
Ezek a mai orosz lányok mások. A dánokra és a svédekre hajaznak. Nincsenek ezüst nikkel fogaik, állami jelvényeik.
Azt sugallják révülten, extázisban, hogy orosznak lenni, jaj, de jó, bizonyos jövedelmi szint felett. Hitted volna?
A magyarok nincsenek ott a fényben úszó stadionban. Ők tévé előtt kucorognak koszos pólóban és boxer alsóban. Nézik a képeket, azon is az oroszokat. Tulajdonképpen helyünkre kerültünk.



Buják Attila

Forrás:nepszava.com



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu