Kultur
Para-Kovács Imre: Rebegj el egy imát
2012. június 20. szerda 15:15
Drága Barátaim, Nemzettársak, Magyarok és Mindazok, Akik Hallgatnak!













Számtalan alaptalan híresztelés látott napvilágot, megannyi rosszindulatú félremagyarázás és oktalan vád érte kormányunkat és annak intézkedéseit, ezért most elmagyarázom a helyzetet, kontextusba helyezem cselekedeteinket, nem kevésbé Matolcsy György cselekedeteit, hogy elcsituljon ez a politikai picsogás, és az ellenzék végre magába szálljon.
Magyarországon vége a válságnak.
Mivel a környéken még mindenhol tart, sőt, van, ahol súlyosbodik a helyzet, lehetetlen, hogy ebből a tényből ne kovácsoljunk előnyt, és ne váljunk a térség vezető hatalmává, kiterjesztve fennhatóságunkat a Balkánra, beleértve természetesen Görögországot és Svédországot, ne mi legyünk Európa (akkor már bizony az Urálig) legsikeresebb nemzete.
A válság, mint azt Matolcsy miniszter úr találóan megjegyezte: véget ért.
Az önmagát beteljesítő jóslatok mechanizmusát Önök is pontosan olyan jól ismerik, mint én, és azzal is tisztában vannak, hogy egy, az egész világon végigsöprő válság okai között túlnyomó többségben pszichológiai folyamatok húzódnak meg, azaz attól, hogy az Egyesült Államokban valakik nagyon sokat hiteleznek olyanoknak, akik azt egyáltalán nem tudják visszafizetni, még nem kéne a tiszavasvári péknek bezárnia a sütödéjét.
Miért kellett mégis?!
Azért mert a pénzvilág nem más, mint egy idegbeteg idős asszony, aki már arra is összerezzen, ha a lépcsőházban lépteket hall, ráfordítja a kulcsot, megpróbál nagyon csöndben lenni. Képzeljük csak el, hogy mi vagyunk azok, akiknek a lépteitől visszhangzik a lépcsőház és éppen hozzá indultunk kölcsönkérni (csak az egyszerűség kedvéért mondom, hogy kölcsönkérni, mert valójában nem, de ezt már egy korábbi beszédemben kifejtettem).
Ül a nemzetközi pénzvilág berezelt matrónája az ajtó túloldalán, és nekünk arra kell rávennünk, hogy kinyissa az ajtót.
Ekkor lép a képbe Matolcsy György, aki nem dörömbölni kezd, nem azt kiabálja be a levélbedobón, hogy halihó, én vagyok Magyarország és a pénzéért jöttem, hanem bülbülszavakkal, mézes valamint mázos hangon csicseregve azt közli a vénasszonnyal, hogy vége van a válságnak.
Többször kipróbálta már otthon a feleségével, és mindig bejött.
Egy nagyon fontos alapfeltétele van az akciónak, hogy a banya (nem Matolcsy miniszter úr felesége, hanem a nemzetközi pénzvilág) lehetőleg süket legyen, de legalábbis halljon nagyot, valamint a kellő mértékben legyen hülye. Ez a kellő mérték egyébként adott és kipróbált, több fideszes és keresztény demokrata vezetőnél teszteltük, tehát megvannak a pontos számaink. Az egyszerűség kedvéért úgy írnám körül, hogy a minimális elvárás a nemzetközi pénzvilággal szemben az, hogy ne legyen okosabb Selmeczi Gabriellánál, ha értik, mire gondolok.
Ezen áll vagy bukik Magyarország jövője.
Felépítettünk egy gazdaságpolitikát, amit értetlenséggel fogadott a világ, az ellenzék és közületek is sokan, Drága Magyarok, mert azt láttátok, hogy a minimálbéretek kevesebb lett, mint volt, pedig eddig sem volt sok. Azt sem tudták sokan felfogni, hogy az egykulcsos adóval miért hoztuk előnyös helyzetbe a gazdagokat, és miért szúrtunk ki a szegényekkel, pedig a magyarázat egyszerű: kizárólag gazdag haverjaink vannak, csak gazdagokkal érintkezünk, a szegények meg szomorúan bámulnak minket a VIP-páholyban, de ha megpróbálnak közelebb jönni, hátracsavarják a karjukat.
Mindezek persze átmeneti megoldások. Csak azért volt szükség rájuk, hogy elhordjuk azt a romahalmazt, amit az előző nyolc év hagyott reánk.
A szegényeknek addig Trianon-emléknapot adunk, nemzetiszínű pántlikát és Erdély-giccset, kár, hogy az erdélyiek nem vevők rá, de már tervezzük, hogy új erdélyieket telepítünk Erdélybe, és a mostaniakat románná nyilvánítjuk. Mindez persze nem kevés időt és energiát igényel, viszont pénzbe nem kerül.
Eközben megerősítjük a magyar nagyvállalkozókat, konkrétan kettőt, de ennyire futja.
A magyar nagyvállalkozók megerősítésére azért van szükség, mert a kizsákmányolás csak akkor kellemetlen, ha a magyar munkást egy belga, francia, esetleg brit nagyvállalkozó zsákmányolja ki, viszont ha a mi barátunk teszi ugyanezt, akkor a magyar munkás örül, mert tudja, hogy a haszon, amit termel, és amiből nem részesül, jó kezekbe kerül, gyarapítja a hazáját.
Aki szerint ez így nem igaz, az labanc, idegen érdekek szolgálatában áll, hazaáruló, és akkor még nem is zsidóztam.
Hozzátenném, hogy fenti terveink olyan jól sikerültek, hogy az IMF bármelyik percben megérkezhet, tehát nem csak azt sikerült elérnünk, hogy a nemzetközi pénzvilág vasorrú nénikéje beengedjen minket, hanem egyenesen idelátogat és elhozza a pénzt, amire nincs szükségünk. Csak falból.
Gyakorlatilag már úton vannak, ülnek valamelyik vonaton, esetleg hajón, de az is lehet, hogy biciklivel jönnek. Annyi biztos, hogy nem repülővel, mert akkor már itt lennének, de a repülő nem biztonságos, mert mi történne, ha lezuhannának a mi pénzünkkel?!
Mindehhez csak az szükségeltetik, hogy idióták legyenek, kellően korlátoltak, és semmiképpen se értsenek ahhoz, amit csinálnak, tehát halbiológusok, valamint fotóművészek alkossák az IMF vezetőségét, amire a hazai viszonyokat figyelembe véve, elég nagy esély van.
Ezért imádkozzunk most, Drága Magyarok.


Para-Kovács Imre

Forrás:nepszava.com
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu