Sport
Sport és korrupció - Orbán egykori helyettes államtitkára a "halálos veszélyről"
2012. június 14., csütörtök, 16:51 • Utolsó frissítés: 6 perce
Szerző: Dénes Ferenc
A sportéletet átszövi a korrupció, a mindennapjainak a része. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sport lényegi eleme, attól elválaszthatatlan összetevője is lenne - írja Dénes Ferenc sportközgazdász, aki a labdarúgó-Eb alkalmából a sport és a korrupció kapcsolatáról elmélkedik a hvg.hukorrupcióellenes sorozatában.


Dénes Ferenc sportközgazdász. 1998-2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium sportügyekért felelős helyettes államtitkára, azóta önálló sportgazdasági tanácsadóként dolgozik. 25 éve oktat egyetemen, szakterülete a sportközgazdaságtan és a sportszolgáltatások menedzsmentje.
A doppingolást alapvetően a sport (sportüzlet) védelmében tiltják a szervezetek. A sportról kialakult közvélekedésnek szerves része a „tiszta”, azaz a kemikáliák nélkül elért eredmény, az egyenlő esélyek. A szélsőséges doppingolás halálos kimenetelű következményei pedig riasztják a nézőket, ezáltal csökkentik a bevételeket.
 
A sportspecifikus korrupció szinte kizárólag a látványsportokban értelmezhető, ahol a nézők azért fizetnek, hogy mások sportolását láthassák. A sportesemény lehet bajnokság (futball-Európa-bajnokság, Premier League), versenysorozat (Forma-1), többnapos esemény (Roland Garros) vagy akár egy mérkőzés (Manny Pacquiao–Timothy Bradley ökölvívó mérkőzés).
 
Az esemény tulajdonosa (UEFA, FIA, WBO stb.) a sporttevékenység megszervezésével szolgálja ki a helyszínen a nézőket, a közvetítőket (elketronikus és írott sajtó) és a hirdetőket is. Magának az eseménynek a lebonyolításával a jogtulajdonos általában megbíz egy eseményszervezőt, amely a megállapított szabályok szerint végzi feladatát és lojális a megbízóhoz. A sportoló a korrupciós játékok kitüntetett szereplője, aki státuszát tekintve vagy egy sportvállalkozás munkavállalója (hivatásos csapatsportok) vagy önálló vállalkozó (hivatásos egyéni sportolók). A korrupció szélesen értelmezett körébe belevehetjük a vesztegetést, zsarolást, hűtlen kezelést, csalást, de ezek között vannak olyan megjelenési formák is, melyek döntően csak a sporthoz kötődnek.
 
Dopping: az üzlet védelmében tilos
 
A sportszerszövetségek, ligák túlnyomó többsége tiltja bizonyos teljesítménynövelő gyógyszerek és drogok használatát. (A legáltalánosabban elfogadott listát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állítja össze és tartja karban.) Azok a versenyzők, akik használják a tiltott szereket, a többi sportolóval szemben megszerzett előnyt az elnyert pénzdíjak formájában közvetlenül fordítják a maguk hasznára. A nyerteseknek járó médiafigyelem és népszerűség visszaköszön az egyéni hirdetők által fizetett díjakban, melyek közvetetten növelik a csalók pénzügyi hasznát.
  
Ugyanakkor a jelenlegi normarendszer fenntartása erősen kérdéses. Az „emberfeletti” teljesítményekről egyre kevesebben hiszik el, hogy kizárólag a jobb edzésmódszerekkel születnek meg, másrészt a „civil” életben sokan élnek teljesítményfokozással (kávé, gyógyszeres serkentők stb.). Nehéz érvelni, hogy a sportszórakoztatásban dolgozóktól miért vonják el ezt a jogot.
 
Halálos veszély: a végeredmények befolyásolása
 
A versenyek kimenetelének befolyásolása – a doppinghoz hasonlóan – egyidős a sporttal. Sajátos formája a „bunda”, ahol az egyes mérkőzések eredményét a szereplők előre lebeszélik korrupciós pénz ellenében vagy pénzmozgás nélkül „virtuális” számlán vezetve a szívességeket: ma három pont neked, jövőre majd visszaadjátok.
 
A modern sport megszületésével a fogadási csalások kerültek előtérbe, de ezek térben és időben korlátozottak maradtak, néhány fertőzött sportág (lóverseny, ökölvívás) kivételével viszonylag szűk korlátok között működtek. A digitális korszak új fejezetet nyitott a fogadási csalások rendszerében. A kommunikációs hálózat fejlődésével a globálissá vált fogadási rendszerek „halálos veszélyt” (copyright: Michel Platini) jelentenek a hivatásos sportra. A mérkőzések manipulálása lényegi elemében támadja a hivatásos sportot: a bizonytalan kimenetet a fogadási csalást szervezők számára bizonyossá teszi.
 
Dolce vita: sportrendezvények helyszínének kijelölése
 
A megasportesemények (olimpia, futball Európa-, világbajnokság stb.) megrendezése óriási esélyt kínál a rendező városoknak, országoknak. Nem csoda, hogy kiélezett a verseny a rendezés jogáért. És nem csoda az sem, hogy óriási a csábítás, hogy a jelentkezők befolyásolják a döntéshozókat. A befolyásolás megint sokféle lehet a „legegyszerűbb” megvesztegetéstől, a „dolce vitát” kínáló vendéglátáson át, a szavazatgyűjtési ellenszolgáltatásig. Például a cikk megjelenésekor is folyó labdarúgó Európa-bajnokság helyszínének kijelölését értékelve egy dolog biztosan kijelenthető: 2007 áprilisában valószínűsíthetően nem a pályázati feltételekben meghatározott normák maradéktalan betartása volt a döntő szempont. (Dénes Ferenc tagja volt a magyar-horvát Európa-bajnokság pályázatíró bizottságának - a szerk.)
 
 
Sajátos sporttámogatási forma épül az elmúlt másfél évben Magyarországon. A vállalatoknak – átlátható, viszonylag jól definiált feltételrendszerben – joga van társasági adójuk jelentős részét azon sportszervezeteknek felajánlani, amelyek erre programjaik révén lehetőséget kaptak öt csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda – a szerk.) szövetségének valamelyikéjétől. A közbeszédben TAO-támogatásnak nevezett  rendszerben konkrét korrupciós esetről nincs tudomásunk, de elvi kockázati lehetőségeit érdemes tárgyalni.
 
A vállalatok legálisan 10 vagy akár 19 százalékos haszonra is szert tehetnek az adójuk sportba juttatásával. Ha kevés számú sportszervezet nyer jogot, hogy támogatást gyűjtsön, a vállalatok fognak versenyezni, hogy adójukat felajánlhassák, sok sportszervezet esetén a sportvezetők keresik a vállalati döntéshozóikat. Így vagy úgy, de a döntések befolyásolása komoly kísértés lehet. Hasonló kockázatot jelent, hogy az eredeti kormányzati célok (az utánpótlás-nevelés és a sportlétesítmények fejlesztése) helyett a támogatási összegek a hivatásos sportba (vagy akár teljesen máshova – a szerk.) csatornázódnak be.
 
Stadionépítés: fejlesztési projektek
 
A sport mérhető ágazata a világ gazdaságának. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt gazdasági és társadalmi súlya, hatásai túlmutatnak a szektor termelési adatain. Ha a sporthoz kapcsolódó, de más ágazatban nyilvántartott termelési adatokat – turizmus, építőipar stb. – a sport ágazatnál számoljuk el, akkor a sport ágazat teljesítménye többszöröse is lehet a statisztikákban kimutatottnál.
  
A sport mint gazdasági ágazat magában hordozza az „általános” korrupciós kockázatokat. Például az ígéretek szerint hamarosan beinduló stadionépítések az építőiparhoz, illetve általában a közbeszerzésekhez tartozó összes korrupciós veszélyt megjelenítik. Az események  megrendezéséhez, illetve a sportlétesítmények építéséhez kapcsolódó környezetvédelmi vagy műemlékvédelmi szempontok esetén is megvan a kísértés a befolyásolásra. Versenyhelyszínek, útvonalak kijelölése, hatósági engedélyezése, beárazása szintén melegágya lehet a korrupciós érdekérvényesítésnek.
 
Kakastöke: médiakapcsolatok
 
Nehéz pontosan definiálni a korrupciót. Csak elgondolkoztató példaként említjük például a sportvállalkozások médiumokhoz, konkrétan újságírókhoz való viszonyát. A sportvállalkozásuknak elemi érdekük a kedvező kép kialakítása, a márkaépítés. Ebben kitüntetett szereppel bírnak a médiumok.
 
Az újságírók kiszolgálása természetes sportmenedzseri feladat, közismert a sportújságírás szoros kapcsolata a sporttal, sportolókkal, sportvezetőkkel. De hol vannak a határok a kiszolgálás és a befolyásolás között? Újságírónak juttatott pénz, aki cserébe „jókat” ír a klubról, nyilvánvaló korrupció. De minek tekintsük azokat a legendás vendéglátásokat, ahol a mérkőzések előtt, azok szünetében a szokásos sajtos pogácsák helyett kakastökepörkölttel vagy korlátlan libamájfogyasztással várják a kedves zsurnalisztákat?
 
Forrás:hvg.hu

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu