Kultur
Para-Kovács Imre: Szélmalomharc
2012. június 12. kedd 20:17
Tökéletesen megértem, hogy az Egyesült Államokban senkit sem érdekel a labdarúgó EB, leszámítva a kelet-európai emigránsokat és néhány megszállottat, illetve azt az embert, aki rohadt sok pénzt kifizetett David Beckhamért. Ezért aztán nem is untatnám Önöket a részletekkel, a lényeg, hogy csapatok játszanak egymással, és általában az egyik győz. Vagy a másik. Esetleg döntetlen.


Az EB természetesen magyarok nélkül zajlik, mert a magyarok borzalmasan fociznak, nem jutnak ki egyetlen világversenyre sem, de ettől még nem kell szégyenkezni, nem lehetünk mindenben mi a legjobbak, elég nekünk gazdaságban, kereskedelemben és demokráciában az élmezőnyben lenni. No meg a smaragdbányászat. Muhaha!
A magyar labdarúgók azonban nem elégedettek azzal, hogy otthonról kell nézniük a meccseket, mert ők az EB-n szeretnének focizni, pontosan tisztában vannak vele ugyanis, hogy az EB-n jó csapatok vannak, és aki ott focizik az híres lesz, nem utolsó sorban pedig pénzt keres, míg azok, akik nyaralnak, sem hírnevet, sem pénzt nem szereznek.
Ül a magyar labdarúgó a fotelben, és bosszankodik.
Le kell szögeznem, hogy tökéletesen igaza van, bárki bosszankodna a helyében, elvégre az a munkája, hogy jól focizzon, de ő a munkáját rosszul végezte, ezért mások kerültek a helyére, mások lesznek Európa-bajnokok, más labdarúgók fürdenek a dicsőségben.
Gondolhatják önök, hogy a magyar labdarúgó ekkor azt mondja: borzalmasan érzem magam, de sebaj, legközelebb jobban fogok focizni, és akkor a magyar válogatott is ott lesz az EB-n, nők, pénz, siker és csillogás, holnaptól keményebben edzek.

HIRDETÉS:társasjátékot mindenkinek!



Rohadtul nem így van.
Az egyik magyar labdarúgónak, aki mellesleg az egyik legjobb, olyannyira nem volt szerencséje, hogy miközben bosszankodott és nyaralt, mikrofont dugtak az orra alá (elé), ő pedig azt találta nyilatkozni, hogy a magyaroknak bizony ott lenne a helyük az EB-n, tessék csak megnézni, milyen csapatok vannak kint Lengyelországban és Ukrajnában, ezek között a magyar válogatott megállná a helyét, miazhogy!, esetleg még bajnok is lehetne.
Utóbbiakat már csak gondolta, de egyértelműen csalódott volt, mert más csapatok kint, mi bent, hiába épült Alcsúton akkora labdarúgó-stadion, hogy alatta két Nagy Hadronütköztető is elférne, na persze csak nyolcas alakban, esetleg három közepes.
Állandó nemzeti kudarcunk lehetne ez a focista, aki szerint megérdemelnénk, járna nekünk az EB-részvétel, amit képtelenek voltunk kiharcolni a pályán, mivel mindenki megalázott minket, akinek meg kellett, akinek meg nem, azokkal döntetlent játszottunk, és mivel ez nem műkorcsolya, a selejtező végén összeadták a pontokat, amiből kijött, hogy mi maradunk, a többiek pedig utaznak. Tök egyszerű.
Ezzel szemben a labdarúgó úgy vélekedik, hogy Európa nem méltányosan járt el velünk, mert ugyan megvertek minket a többiek, de mivel mi jók vagyunk, ott kellene lennünk. A törökökért, a náci megszállásért, a szovjet megszállásért, 56-os hősiességünkért, Orbán Viktor lelkesedéséért, az új stadionokért, egyedülálló nyelvünkért, a szép magyar lányok és asszonyok miatt, a nagyszerű gulyáslevesért, mindegy, de ott a helyünk, mert a spanyolok például jobban fociznak, de nem állították meg a török hadakat, kimaradtak a világháborúból, stb., stb..
A magyaroknak jár.
Egyébként is végre olyan kormányunk van, amelyiknek fontos a labdarúgás.
Orbán Viktor kiváló szövetségi kapitány lenne, milliók imádkoznak, hogy végre az legyen, és – bár engem csak mérsékelten foglalkoztat a honi foci kérdése – biztos vagyok benne, hogy sikeresebb és elégedettebb lenne, mint most, mert ahhoz talán még ért is.
A magyar labdarúgás lényege, hogy túlfizetett, közepesen tehetséges labdarúgók focizgatnak a pályán, elmebetegek és/vagy gazdasági bűnözők felügyelete alatt, eredménytelenül és céltalanul, de ez csak akkor zavarja őket, amikor már nem tehetnek semmit. Itt lenne hát az idő, hogy történjen valami, de a fentebb említett problémákon nem segítenek az új stadionok.
Az már csak apró fodor a nagy magyar futballcsipkén, hogy a Magyar Televízió közvetíti az eseményt, az a Magyar Televízió, ahol csak a Fidesz vagy a KDNP által kiállított engedéllyel rendelkezők dolgozhatnak, azaz szakmailag végtelenül lezüllött és csak hülyék nézik, illetve labdarúgó-fanatikusok.
Megy a meccs, a zöldek játszanak a kékek ellen, a szpíker pedig közvetít, mert ez a dolga. Teljesen rendben is van a dolog, amíg számokat és neveket kell sorolnia, de amikor elkalandozik, és arra vetemedik, hogy egyéniségét adja a száraz adatokhoz, mintegy színesítve az estét, akkor halálos nyugalommal belemondja a mikrofonba, hogy „ez olyan volt, mint Monte Cristonak a szélmalom”.
A labdarúgók és politikusok országában lassan telik a nyár, az idő rossz, a városok büdösek, az emberek pedig idegesek és rosszabbul öltöznek, mint négy éve.
Egy másik egykori válogatott futballistának Svájc a titkos esélyese, de Svájc sincs ott az EB-n, ami meglehetősen biztosan jelzi, hogy a magyarok még elméletben is alkalmatlanok a focira.
Őrületes lehetőségek vannak ebben az országban! Mindenki tiszta lappal indul. Kezdhetjük az ABC-vel, aztán a többit majd szépen lassan.

Forrás:nepszava.com
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu