Kultur
Koldusbot
Szombat, 2012. június 9. 17:39 Mester Ákos írása
Epizód


Leeresztem a kocsiablakot, mert megáll mellettünk egy idős, vékony, fehér inges, hófehér hajú, szemüveges úr, de olyan zaj van, hogy az üvegen keresztül nem érteni, mit mond. Ráadásul halkan beszél, kénytelen vagyok kikönyökölni az autóból. Ő közel hajol, és azt mondja: „Bocsánat, uram...”
 
Folytatná, ám a mögöttünk parkolni akaró autó sürgetően ránk dudál. Az ősz hajú úr kis meghajlásából fölegyenesedik, de csak azért szólal meg újra, mert kérdőn ránézek: „Parancsoljon...”
 
Vidékinek gondoljuk, aki útbaigazítást kér. Ismét közelebb hajol, és nagyon halkan, zavartan suttog: „Kérem szépen, én egy... – kezdi, de szünetet tart, mint aki meggondolta magát, aztán mégis folytatja –, én egy koldusbotra jutott tanárember vagyok, hálás lennék kérem, ha...”
 
Elhallgat, elfordul, másfelé néz. Kell egy levegővételnyi idő, míg észbe kapunk. A retikülből gyorsan előkerül valami apró, én nehézkesen kikotrom zsebemből a pénzt. Némán nyújtom, nem szólok. Ő lassan, tétován veszi el, mint aki nem tudja bizonyosan, hogy elfogadhatja-e.
 
„Isten áldja meg” – így köszön el. Zavaromban elfelejtek visszaköszönni. Nézem, ahogyan a sápadt ember megfordul, néhány lépés után megáll, leveszi a szemüvegét, zsebkendőt húz elő, kapkodva a szemét törölgeti.
 
Mögöttünk folyamatosan tülkölnek az autók. Jókedvűen áramlik a tömeg, verőfényes, gyönyörű a kora nyár a Várban. Turistacsoportok kacskaringóznak, óriási a nyüzsgés, vidáman zsibong a Dísz tér. Már javában tart a vasárnapi libamájfesztivál.

Forrás:168ora.hu
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu