Kultur
Babonaság meg bolondság
Tegnap a kertben töltött idő alatt bevillant egy szörnyűség a fejembe: A vetemény mellett lustán elterülő macska fekete. A felfedezés eléggé kései, hiszen több hónapja vetődött ide hozzánk, s minden jel szerint már a mi macskánk is marad.










Emlékszünk még? Ha fekete macska megy át előttünk, jobb, ha nm is indulunk neki a napnak, mert szerencsétlenségek útvesztőjébe keveredünk. A „most már” mi macskánk viszont, nemcsak átmegy előttünk, hanem cikázik is ide-oda, mintegy megcifrázva „balszerencsénket?
S, ha már itt van ez a macska, s „eszembe jutott” feketesége, akkor itt van néhány ember az életemből, akik mindebben nagyon mélyen hittek, s valaminek kapcsán egy helyre tömörítette össze az élet: nyaralásaim színhelyére.
Mert mindjárt találkozhatunk  Janival, aki vagy össze. vissza hajigálta kővel az eleibe keveredő koromszínnel megáldott macskákat, nehogy végig tudjon haladni előtte; ha viszont a macska rossz irányba futott, nem visszafelé, hanem keresztben előtte, nos, Jani aznap nem ment lopni, sem inni- hacsak nem akadt otthon egy kis alkohol- mert az a rusnya négylábú szerencsétlenné tette napját.
A szökőévnek-mint a mostani is- külön meséi szúlettek  A szökőnap éjszakája pedig maga volt a rettenet.
Gyerekként hallottam ezt a történetet. Élt valaha egy gyereklány a faluban, aki különbözvén társaitól idejekorán leányanya lett. Pontosabban: lett volna. Gyermekét ugyanis nem tarthatta meg, szüleit , s magát nem szégyeníthette meg, ezért a falu elején folydogáló patakba ölte gyermekét. A szomorú történet akár igaz is lehet, s talán szörnyűsége okán megteremtődött hozzá a mese.
 Szökőév szökőnapjának éjszakáján , ha éjfél előtt megállunk a híd fölött, hallhatjuk a csecsemő sírását, hallhatjuk gyermekanyja sírását. Természetesen mindig akadtak lelkes vállalkozók, aki k ott ácsorogtak a hídon, s volt aki hallotta, s volt aki nem. Egyik apai nagybátyám, aki jó néhány feles és egyéb nemű ital elfogyasztása után magához csapta kölyökkutyáját, s felkerekedett az éjszakába, majd ő meghallgatja  azt a jajjgatást. Nemcsak ő volt a kocsmában, más delikvensek is, akik úgy gondolták, hogy rokonom, ne járjon hiába az éj leple alatt, lepedőt terítettek magukra, s megvárták a hídnál meglapulva. A megfelelő pillanatban a részeg szellemhorda előlépett, nagybátyám pedig irányt váltott, méghozzá hazafelé, az állapotának megfelelően futólépésben. Futott a kutyája után, mert az jobban megijedt, mint ő.
A temető is tartogatott bizarr történeteket. Arra már nem emlékszem, de aki akart az év bizonyos napján, láthatta a fogadásból otthalt fiú kószáló lelkét.
A történet eleje természetesen igaz; több ember is mesélt a fiatalokról, akik fogadást kötöttek, hogy éjfélkor, ha valamelyikük végig mer sétálni a temetőn, akkor „fényes jutalomban” részesül, a. A jutalom maga elfelejtődött, a merész fiú története nem. Ugyanis volt egy, aki bement, társai a temetőkapuban várták, hiába. A fiú ugyanis, bár félt, átsétált a temetőn, s már nem messze volt- a régiek szerint- a bejárattól, mikor ingének széle megakadt az egyik fejfába, az ijedtségtől, hiszen egy halott lélek szelleme megfogta, azonnal meghalt a fiatal fiú. Társai nem várták tovább, reggel mentek vissza érte, holttestéért.
De a kis falu utcáján lehetett találkozni fekete kotlóssal, s csibéivel- természetesen éjszaka- amit nagymamám is látott, hallott- az ő elmondása szerint. Története csupán annyi lett, hogy nem szabad megállni, nem szabad hátranézni, csak menni kell, s legfőképpen nem megijedni..
S ott kóborolt fel-felbukkanva, szintén éji sétálóként a még lánccal földet mérő ember, aki szintén csak kísérgette az embert egy ideig, aztán valamelyik fölre bekanyarodott soha nem nyugvó lelke, ami azért nem talált nyugodalmat, mert nem tudta elvégezni munkáját, ezért vissza-visszajár befejezni azt.
A sor nem befejezett. A szörnyűségeket, a falu életét megbolygató eseményeket valahogy fel kell dolgozni, valahogy nem szabad elfelejteni sem.
Hogy bolondság-e, babonaság-e? Nem tudom,. Ami itt gyökeret vert, s szájról-szájra hagyományozódott egytől-egyig fájdalmakat takar, ostobaságból, hiszékenységből, előítéletek miatt elvesztett embereket. Bezárkózó embereket..
A macska mindenesetre fekete. Fénylő fekete.

Ferencz I Adrienn
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu