Kultur
Kata kapta
Kata kapott egy életet. Kapott az élethez egy apát, egy anyát, egy bátyát. Kapott az élethez egy azt megnyomorító apát, kapta tőle a pofonokat, az ütleget, késsel fenyegetőzést, az anyjával utcára, szomszédokhoz, rokonokhoz menekülést.











Kapta az anyát, aki olyan sokáig eltűrte, elhallgatta ezt a rémületet az emberek, a báty elöl, aki minderről a fenyegetett létről mit sem sejtett, mit sem tudott. Legalábbis ezt mutatta mindaddig, míg egyszer bejelentés nélkül haza nem utazott az egyetemről, s meglátta az apjuk kezében a kést.
Kapta az anyát, akinek hosszú-hosszú évek után volt ereje elválni, elküldeni az apát, de az már késő volt, Kata gyermekkorának vége volt.
Kapott egy bátyát, aki tizen évvel idősebb volt nála, aki mindig is kishúgaként kezelte, mindig is gyerekként nézett rá, mindig is más életet élt. A saját-más életét.
Kata szépséget kapott, mindenkinél törékenyebb szépséget.
Kapott Kata egy férjet. A férjével kapta a szerelmet, ami soha nem múlt el. Nem törte meg a férj félrelépése, mindaz idő alatt, míg első és egyben utolsó közös gyermeküket várták, s nem törte meg annak halála sem; huszonévesen. Kata élete végéig tartó szerelmet kapott.
Kata kapta azt a csodálatos szerelemgyereket, de egyedül maradt vele. Aztán együtt osztozkodtak az első gyermekével. Megosztoztak a második férjen, akihez Kata már nem kapott szerelmet, nem tudott, mert a másik megmaradt, a másik szerelem.
 Megosztoztak a második férj agresszivitásán, durvaságán, vulgarizmusán. Kata kapott második, kapott harmadik gyermeket, akik szintén osztozkodtak anyjukkal, apjuk hibáin, bizonytalanságain.
Kata kapott érzéketlenséget, szeretetlenséget, menekülést. Hol egyedül futott az anyjához, hol gyermekeivel. Hol férje elől futott, hol maga elől. Futott a cigaretta, a gyógyszerek, az enni képtelenség elől.
Kata számtalan betegséget kapott.
Szerelemgyermeke elhagyta, végleg a nagymamához menekülve mostohaapja verései, csonttörései ellen. Kata követte, s őt a másik két gyermek. Későn.
Kata kapott egy mindig erőt, támaszt nyújtó anyát, aki végül megtört, befordulva saját képzeletvilágába, melyben összekavarodnak a múlt szörnyű emlékei a jelen valószerűtlenségével. Kata kapott egy anyát, aki már nem az volt, aki valaha, őt ápolni kellett. Katát is kellett volna.
Kata szegénységet kapott. Függőséget kapott, s a függőséghez betegséget, mintegy pótlandó második, elhagyott férjét: agresszív, tüdőt felemésztő betegséget.
Kata kapott a félelemtől, a sok sodrástól, az anyja hiányától bezárkózó, feléje már nyitni nem tudó első gyermeket, kapott egy férfiakkal szeretetet habzsoló másodikat, a lányát, s kapott egy hajdan értelmes, érzékeny, ma pedig egy önmagával meghasonlott serdülő harmadik gyermeket.
Kata próbált segítséget kérni, de nem tudta elfogadni.
Kata már túl sokat kapott, már túl régen.
Kata eldöntötte, hogy nem kell több. Nem akar többet kapni.
Kata szombaton lefeküdt aludni, vasárnap pedig nem kelt fel.
Kata elment.
Nyugodj békében.
 
Ferencz I. Adrienn
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu