Kultur
Tetszem Neked? hm?
2012. május 27.Szerző: Géczi Irén
Neeem?????? -nem baj,

s nem is csodálom, hisz nem sikerült engem az elvárásaiddal beállítani a sarokba… én mindig oda állok, ahol én azt helyesnek érzem, s nem oda,amit Te, ÖNMAGAD érdekei szerint számomra jónak képzelsz .
 
Sőt azt is tudd, hogy tetszésed elnyeréséért egyetlen lépést sem fogok tenni,mert nekem nem hiányzik az olyan emberek "szeretete", akik elfogadásáért bármit is tennem kellene.
A megfelelési kényszerről szeretnék írni, s arról, hogy hogyan kínozzák egymást mindezzel napi szinten az emberek.
 

 
Mindannyian a szeretetre való ráutaltsággal (szükséggel) érkezünk a földre, s már gyermekként szembesülhetünk azzal, hogy eme szükségünk maradéktalan betöltésére nemigen van környezetünkben képes ember… még anyukánk is feltételekhez köti a szeretetét (már amennyiben nem volt aki megtanítsa arra, hogy mi a szeretet…
Így nincs más lehetőségünk, álarcokba öltözünk, s ki milyet óhajt, épp azt vesszük fel, hogy szeressenek….
No, de ha nem válunk öncsalóvá, s hazuggá, hamarjában be kell lássuk, hogy az elvárásokkal kínzó ember folyamatosan emeli a "lécet", amint egyiket teljesítettük máris ott van egy másik elvárása, s ha "szeretetét" megőrizni kívánjuk, akkor aztán fel kell kötnünk, amit fel kell kötnünk..
Bizonyítási kényszerből való szabaduláshoz szükséges felismernünk a szeretetért, elfogadásért tett erőfeszítéseink értelmetlenségét, sőt próbálkozásaink fájdalmas gyümölcseivel való szembesülés előbb -utóbb elvezethet oda, hogy kitudjuk mondani:- ELÉG!
A felismerés és kimondás (az elvárásokkal kínzó életünkből való kirúgása) csak akkor történhet meg, ha előtte találkozunk olyan emberrel, akin keresztül megtapasztaljuk a minden feltétel nélküli elfogadást,s immáron józan értékítéletet leszünk képesek arról hozni ,amiben előtte éltünk.
Hiába is tennék az asztalára kaviárt annak, aki teljes életében zsíros kenyéren tengődött — megszokta, azt sem tudja, hogy az Élet kínálhat mást és többet-jobbat az ember számára, mint amit ismer….
Visszatérve az elfogadásra: Az igazi  szeretettel való TALÁLKOZÁS IS KEVÉS VOLNA, a kettő szükséges együtt!!! – szükséges a sokszor éveken, évtizedeken át való azzal szembesülés, hogy "kevés" vagyok… és annak felismerése, hogy sosem leszek elég jó- s ha nem tudnád, én most elmondom Neked, hogy azért nem  tudod elérni az ilyesmivel kínzók szeretetét ,mert EGYÁLTALÁN  nincs a szívükben szeretet!!! Nem ismerik azt, szívük hideg, ÜRES!!! Szeretetet adni nem képesek, így sajnállak nagyon ,ha nem adod fel oly hiábavaló harcaidat és sok-sok évnyi fájdalmas szembesülés után még mindig képes vagy önmagadnak (s mindenki másnak is) hazudni, az IGAZSÁGOT tagadni azzal kapcsolatban, AMI a "hozzádtartozóidtól" folyamatosan ér…………
Az álarcok levétele, s annak kifejezése, hogy nem élsz tovább mások ÉRDEKEIT!! kiszolgáló életet egy nagyon hosszadalmas és nagyon fájdalmas folyamat, de az út végén egy SZABAD ember vár Téged (Önmagad),  várnak még valós szeretetet Számodra adni képes emberek, akik bár ha kevesen is vannak a legkevesebbekből, de egyetlen SZABAD ember szívből jövő őszinte elfogadása is sokkal-sokkal(összehasonlíthatatlanul) nagyobb érték, mint az üres szívűek akár 40 évig való kínzása…
Jó utat!!!

 
Géczi Irén 

Forrás:harsonaujsag.hu


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu